1935-ben, számos kísérlet után, Austin Chung tudós feltalálta és elkészítette a világ első hőcserélő készülékét, amely képes a légszennyezés szűrésére.
A 20. század közepén a Német Szabványügyi Szervezet (DIN) közzétette a DIN 1964 II. részének átdolgozását, "Szellőztetés és légkondicionálás: Műszaki és higiéniai követelmények". Németországban a lakossági szellőzőrendszerek az épületek szerves részévé váltak.
A brit kormány 1956-ban fogadta el először a tiszta levegőről szóló törvényt.
1958-ban Európa úttörő szerepet játszott a modern beltéri friss levegő koncepciójában, és ezzel egyidejűleg bevezette az alacsony-zajú, nagy-statikus-nyomású ventilátorokat, amelyek különféle helyekre alkalmasak. Ezek a ventilátorok javították a beltéri levegő keringését, és megkönnyítették a szellőzést a mechanikus levegőszállítás révén.
1970-ben az Egyesült Államok törvénybe iktatta a tiszta levegőről szóló törvényt, amely jogi határértékeket szabott meg az egyes légszennyező anyagok szintjére.
1974-ben Franciaország friss levegő rendszereket vezetett be; az Egyesült Királyság elfogadta a levegőszennyezés ellenőrzéséről szóló törvényt; és ugyanebben az évben Kína elkészítette első szellőzőventilátorát, amely a frisslevegő-rendszerek korai prototípusát képviseli. Az 1970-es években Spanyolországban az új építésű otthonok több mint 90%-a központi szellőzőrendszerrel volt felszerelve. 1987-ben Kína kihirdette a "Fűtés, szellőzés és légkondicionálás tervezési kódexét". 1989-ben az Amerikai Levegőminőségi Társaság (ASHRAE) kidolgozta a "Belső levegőminőségi szellőztetési szabályzatot". 1977 és 1999 között a szellőzőrendszerek eladása az Egyesült Királyságban meghaladta a 75 millió egységet, a háztartások 97,81%-a telepítette azokat [18]. 1999-ben a szellőzőrendszerek értékesítése az Egyesült Királyságban elérte a 75 millió darabot, és a beltéri környezetek 97,81%-a szellőzőrendszerrel volt felszerelve. 2000-ben az Európai Unió szabványosította a lakossági szellőztetést. 2003-ban Japán a szellőztetőrendszerek telepítését is belefoglalta a szabályzatába, így azok az otthonok alapfelszereltségévé váltak; ugyanebben az évben hivatalosan is bevezették Kína első nemzeti szabványát, amelyet az Egészségügyi Minisztérium, az Állami Környezetvédelmi Hivatal és a Minőségfelügyeleti, Ellenőrzési és Karanténügyi Állami Igazgatóság közösen fogalmazott meg, a „Belső levegőminőségi szabványt”. 2005-ben a frisslevegő-rendszerek éves értékesítése az Egyesült Államokban meghaladta a 21 millió darabot.
2008-ban a frisslevegő-rendszerek értékesítése Japánban elérte a 15 millió darabot.
2014-ben Kína „Műszaki specifikációja a lakossági frisslevegő-rendszerekhez” bekerült a nemzeti fejlesztési tervbe.
2017-re a frisslevegő-rendszerek penetrációja az európai és amerikai háztartásokban elérte a 96,56%-ot.
2018-ban hivatalosan is jóváhagyták és bevezették Kína első frisslevegő-rendszerekre vonatkozó nemzeti szabványát, az „Air Purification Devices for Ventilation Systems”-t.
